Gondolatébresztő olvasmányélményeink:

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol

A könyvet legjobban alcíme mutatja be: "Természetes kísérés a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás idején gyógynövényekkel, homeopátiás szerekkel és illóolajokkal". Egy átfogó, Magyarországon alternatívnak számító tanácsadó könyvet tarthat a kezében az olvasó, amely azzal kezdődik, hogy komolyan veszi a várandós, szülő, ill. gyermekágyas nő minden észrevételét, panaszát (pl. azt, hogy állandóan változik a hangulata, hol boldog kismama, hol rettenetesen fél a rá váró feladattól, felelősségtől), mindenkit (az anyát és gyermeket egyaránt) egyéniségként kezel, nem javasol "mindenkinek alkalmas recepteket", hanem sok lehetőséget kínál fel, amiből mindenki kiválaszthatja a számára legalkalmasabbat. A hagyományosnak számító módszerek helyett más, szelídebb lehetőségeket ajánl pl. émelygés, hányinger, visszér, aranyér, keresztcsonti fájdalmak, terhességi csíkok megelőzése, a medencefenék izmainak megnyúlásával kapcsolatban, húgycsövi panaszok, vashiány, gyomorégés, lábszárgörcsök, alvászavarok esetén.
Megragadó volt számomra hozzáállása a szüléshez, amit természeti eseménynek, csodának él meg, akárha egy viharos tengeren vagy folyón kellene a vajúdónak átjutnia az egyik partról a másikra. A férjek, társak szerepéről is ír, hogy mennyire fontos, hogy ők is minél többet megismerjenek a női test és lélek rejtelmeiből, hogy megfelelően tudják támogatni párjukat (és az első "hangosabb fájás" alatt ne rögtön a fájdalomcsillapítóra gondoljanak).
Szó kerül többek között arról, hogyan mit tegyünk a nagyobb testvérekkel a várandósság ideje alatt, hogy megfelelő mértékben tehermentesíteni tudjuk magunkat, hogy mennyi türelmet, erőt, energiát igényel a szülés, valamint őszintén szól a szerző arról is, hogy a gyermekágy idején milyen feladatokkal és megterheléssel fogunk szembesülni.
Többedszer szülőknek is bátran ajánlom!

L. Nilsson: Gyermek születik

Medicina 1981.

Ez a könyv még tavalyról maradt ránk a sógornőnktől, mert akkor is vártunk babát. Aztán hat hét elteltével mégis meggondolta magát, és egy spontán vetéléssel eltávozott közülünk.
Egy év elteltével ismét új élet fogant meg bennem. Félelemmel vegyes izgalommal vártuk a fejleményeket. A könyvet csak a 6. hét után mertem újra kézbe venni. A rengeteg fényképet és a hozzájuk tartozó magyarázatokat sokszor éjszakába nyúlóan nézegettem. Jó volt nemcsak tudni, hanem látni is a bennem zajló folyamatokat.
Azért is jó tudni, mikor mi fejlődik ki a picurka emberben, hogy aztán az ember ehhez igazítsa az étkezését. Ha konkrétan tudom, most miért kiemelten fontos a folsav-, kalcium- vagy vasbevitel, sokkal tudatosabban veszem magamhoz az ezeket tartalmazó ételeket vagy készítményeket, nem pedig azért, mert a védőnő, orvos, stb. ezt mondta (ha mondta egyáltalán).
A könyv szüléssel kapcsolatos része egyrészt próbál kimerítő információt adni magáról a szülés lefolyásáról, így pl. a fájdalomcsillapító szerekről, másrészt kicsit hiányosnak érzem az egész folyamat pszichológiai megközelítését (pl. szülést segítő, ill. gátló lelki tényezők, valamennyire az újszülött szemszögéből is megközelíteni az eseményeket).
Nem esik szó beöntésről, borotválásról sem, lehet, hogy ez nem jellemző Svédországban? Nem esik arról sem szó, hogy magát a (természetesen meginduló) szülést tulajdonképpen a magzat indítja be, az ő testében termelődnek azok az anyagok, amelyek az oxitocinkibocsátást, és ezzel együtt a méhösszehúzó-dásokat elindítják.
Örvendetes viszont arról olvasni, hogy " a köldökzsinórt csak akkor vágják el, amikor már nem lüktet". Tudomásom szerint ma Magyarországon még mindig nem jellemző ez a gyakorlat. Gyerekorvosok szerint a mama hasára fektetett magzat vére a gravitáció miatt a méhlepényből visszafelé folyik! (Ilyenkor csak az a kérdés merül fel az emberben, hogy akkor mi van, ha fejen állunk - vérvisszacsorgató-rendszerre kapcsolnak?)
Érdemes a könyv két mondatát összevetni a Kismama 2002. augusztusi számában megjelent "Bábasztoriban" szereplő néhány mondattal:
Gyermek születik: "Amíg csak bírja, maradjon fenn a szülő nő a szülés előtt, vagy legalább üljön. A magzatnak a méhszájra nehezedő súlya serkentőleg hat a méhösszehúzódásokra, és elősegíti e szakasz fő célját, a méhszáj kitágulását." (Hozzáteszem, hogy a könyv Stockholmban 1965-ben és 1976-ban jelent meg, csak a magyar kiadás került sokkal később, 1981-ben az olvasók kezébe.)
Kismama/ Bábasztori: "Az egyik utolsó klinikai élményem egy olyan asszony szülése, akivel a mai napig is jóban vagyok. Nagyon szeretett volna négykézláb vajúdni, valósággal könyörgött. Bármennyire is szerettem volna, nem engedhettem meg neki, muszáj volt a hátán feküdnie. Nem volt jó érzés." (Ez 1992-ben történt Budapesten.)
Szerencsére azóta már megváltozott a magyar gyakorlat, vagy legalábbis változóban van. Mindenesetre elgondolkodtató a hazai merev hozzáállás.

F. Leboyer: Gyöngéd születés

A könyvet nem kerestem, csak egyszerűen bementem a könyvtárba, hogy szakirodalmat keressek. Ezt és a következő könyvet találtam meg elsőként.
Ahogy az előszóban szerepel: lenyűgöző és ezért letehetetlen. Egy szuszra olvastam el először, azután még többször bele-belelapozgattam. Ha komolyan belegondolok, pontosabban beleérzek az első részben leírt helyzetre, az újszülött első élményeire, még ma is sírhatnékom támad. Elgondolkodtató, amit a párom mondott: manapság csak megszületni és meghalni nem hagyják békében az embert.
Ennek a könyvnek az olvasása közben merült fel bennem először a gondolat, hogy egy problémamentes várandósság után talán mégsem kórházi környezetben kellene világra hoznom a gyermekeimet. Mert azt helyből gondoltam, hogy mindazok a körülmények, amiket a könyv a születés megkönnyítéséhez javasolnak, kórházi környezetben nem igazán biztosíthatók. Igaz, hogy van alternatív szülőszoba, hogy sok helyen megválaszthatjuk a vajúdás, jó esetben a szülés testhelyzetét is, az újszülöttre azonban még mindig nincsenek kellő tekintettel. Gondolok itt a fényviszonyokra, a köldökzsinór túl korai elvágására, a fürdetés-öltöztetés-vizsgálatok-mérések hagyományos rituáléjára; arról nem is beszélve, hogy az újszülött jó esetben néhány tíz percig maradhat édesanyjával, majd elszakítják tőle néhány órás megfigyelésre - mindezt a bevésődés nagyon fontos időszakában, valamint akkor, amikor igazán szüksége lenne a kicsinek a biztonságra, édesanyjának testközeli érzékelésére, ami a folytonosság érzését adhatná neki, hiszen éppen egy teljesen új világba csöppent. És akkor a szoptatás alakulásáról és az életfontosságú védőanyagokat tartalmazó előtejről még nem is beszéltem.
A fent vázolt körülmények tehát az otthonszülés mellett szólnak, ahol az embert a megszokott környezetében gátlástalanul teszi azt, amiről úgy érzi, hogy jólesik neki, ahol a saját baktériumflórája veszi körül, ami csökkenti e fertőzések veszélyét. És ahol a gyermek, a várva várt úgy érkezhet meg, hogy örömmel érezheti: meglátta a napvilágot.

Egy képeskönyv gyermekáldásra készülő felnőtteknek.

250 oldalnyi temérdek fotóval, ábrával fűszerezett sokrétű információ a fogantatástól három éves korig. A valóban jó képeken túl átsugárzik az a nyitott és "felajánló" hozzáállás a szüléshez, ami jó lenne, ha végre megérkezne az itteni szülészetekre.

Legforgatottabb könyvünk, mely a gyermek egyedülálló megközelítésével páratlan a magyar könyvpiacon.

Bár a szülésről csak néhány oldal szól, de onnantól kezdve mindenről olvashatunk. A könyv elején a sürgős esetekre szánt oldalszámok vannak megadva - pl. ájulás, lázgörcs, mérgezés, vízbefúlás esetére, majd következik a gyermekkori betegségek leírása, otthoni kezelésük, valamint az, hogy mikor kell orvoshoz fordulnunk. A könyv szerzői az Életet egy teljesebb megközelítésben mutatják be, többek között olvashatunk a betegségek értelmezéséről, céljáról. A Magyarországon kötelezően előírt "védő"oltások hatásainak bemutatására is megfelelő teret szánt a két, több évtizedes gyakorlattal rendelkező gyermekorvos. E kérdés feszegetése - a nyugat-európai gyakorlattal ellentétben - ma még meglehetősen tabutémának számít A 274. oldaltól kezdve végigkövethetjük a csecsemő felcseperedését egészen az iskolás kor kérdéseiig. Mire elolvassuk mind a 700 oldalt, nemcsak a szoptatás kérdéseivel, a pelenkázással, a gyermekszoba kialakításának miértjeivel, a gyermek érzékelésével, étkezésével, öltöztetésével,..leszünk tisztában, hanem olyan fontos nevelési alapelvekkel is, amelyek a Waldorf-pedagógia gyermekszemléletén alapulnak.